Január
Pilulakészítés
A pilula, a gyógyszerészet egyik legrégebben használt szájon át adagolt gyógyszerformája, amely a XX. század során világszerte fokozatosan visszaszorult. A szilárd alapanyagok pilulává alakítása hagyományosan gyógyszertári feladat, melynek szerepét jelentős részben átvette egyrészt a tablettagyártás, másrészt a porok zselatinkapszulába való töltése.
Elkészítési folyamat
A hagyományos gyúrásos pilulagyártás során a hatóanyagokat elkeverik a segédanyagokkal, majd hozzáadva a kötőanyagot, egy mozsárban, pisztillussal plasztikusra gyúrják. Segédanyagként szerepelhetnek töltőanyagok (például glükóz, laktóz, szorbitol, mannitol, dextrin, fehér agyag stb), amelyek a megfelelő méret eléréséhez szükségesek; illetve szétesést elősegítő anyagok (például keményítő, agar por, nátrium-hidrogén-karbonát), amik a pilula bevétel utáni szétesését és felszívódását segítik elő.
Kötőanyagra minden esetben szükség van. Ezt a ható- és segédanyagoktól függően kell megválasztani, a megfelelő állomány eléréséhez szükséges mennyiségben. Gyakrabban használt kötőanyagok a polividon, makrogol-sztearát, szorbit, szirup.
A pilulamasszát ezután hengerré sodorják, majd géppel darabokra vágják és gömbölyűvé formálják. A golyócskákat esetenként fehér agyaggal szórják be az összetapadás elkerülésére érdekében. A kész pilulákat papír- vagy műanyagdobozba csomagolják.
Alkalmazhatóság
Az addig csak folyékony készítmények elérhetősége után, a pilula volt az első szilárd, szájon át bevehető gyógyszer, így nem is csoda, hogy hamar nagy népszerűségre tett szert ez a forma. Ennek következtében megjelentek a különböző védjeggyel: rovátkával, bevágással vagy dombornyomattal ellátott változatai is.
Fénykorában, szerte a világon több száz pilulakészítményt tartottak nyilván a különböző gyógyszerészeti szakkönyvek. A gyógyszerforma sorsát az angol William Brockedon festő, író, feltaláló szabadalma pecsételte meg 1843-ban, aki egy olyan szerkezetet alkotott, amely létrehozott egy vadonatúj gyógyszerformát, a tablettát.
A tabletták olyan gyorsan terjedtek el, mint annak idején a pilula. Mivel ezen új gyógyszerforma elkészítési módja csakhamar automatizálhatóvá vált, ellentétben az évezredek után is kézi előállítási módot igénylő pilulákéval, ez utóbbi fogalma szép lassan elkezdtek kikopni a legtöbb orvosi és gyógyszerészi szakkönyvből.
Tudtad-e?
- Már az ókori Egyiptomban is használtak a pilulához hasonló golyószerű gyógyszerkészítményeket, melyek sáfrányból, mirhából, fahéjból készültek, kötőanyagként pedig mézet és különféle gyantákat használtak fel hozzájuk.
- A középkorban a pilulák keserű ízét elfedő növényi eredetű anyagokkal, fűszerekkel, később pedig cukorral vonták be a golyócskák felületét, hogy megkönnyítsék a pilula bevételét és lenyelését.
- Később elterjedt az úgynevezett Pilula Perpetua vagyis örökpilula. Ez a hashajtó hatásúnak vélt fém antimonból készült golyócska, amely bevételt követően változatlanul távozott a tápcsatornából a széklettel, majd a pilulát gondosan lemosva újra felhasználták akár egy másik páciensnél.
Bár a piluláknak is megvannak a maga előnyei, nem tekintik korszerű gyógyszerformának, mert előállítása kézzel történik, ami nem elég higiénikus. A tabletta és a kapszula megjelenése már szinte teljesen kiszorította használatból, ennek ellenére még ma is sok, főleg idősebb orvos írja fel betegeinek.